A 'j'-ügynök már nem egyszerűen gazdasági ügynök Ő pap. Ő a Teremtő földi helytartója, vagy szószólója. Tevékenysége olyan területre terjed ki, ahol a teremtmények számára a tökéletes összhang irányába minden ésszerű intézkedés megtörtént. Másfelől ő varázsló is – de nem a mai, hanem az ősi, hagyományos értelemben. Szervezőkészségével, tudásával, Istenéhez való hűségével olyan problémákat képes megoldani, melyeket a bűnnel terhelt világban valójában senki sem képes. Olyan ember, aki a saját életében már megharcolta a Nagy Harcot, s a csatát megnyerve megtartotta a hitet. Ez a hit benne tökéletes Szeretetté fejlődött. Ő az, aki a felépített Paradicsomot felkészíti az Utolsó Ítéletre. Ugyanis ebben a szerkezetben még vannak bőven olyan elemek, amelyeket ha Sátán fölébred ezeréves álmából, még el tud csábítani. Természetesen az elcsábított lelkek már nem tehetnek kárt az Építményben. Ennek biztosítása a paradicsom-pap feladata. Az ítélet után átszervezi a megmaradt részt a halhatatlanság kívánalmainak megfelelően. Vagyis minden egyes lélek számára megmutatja annak helyét, illetve életének irányát, területét. Ő valójában a pro-paradicsom elemeit és személyeit isteni utasítások, és jellem-szerkezet alapján a saját helyére illeszti. Így áll össze az a tökéletes kép, amely aztán már képes lesz arra, hogy egy egészséges emberiség vágyait valósítsa meg minden szinten.
Munkaköre, munkája
A pro-paradicsom kifejlesztésének végére már kialakult az az ősi társadalmi szisztéma, amely papokból, társadalmi vezetőkből, gazdasági vezetőkből és dolgozókból, valamint megítélésre várókból áll. Ezek csúcsára a papság áll. Így a 'j'-ügynök egy ilyen pap. A papság hierarchiai szerkezetére itt most nem térnék ki: azt majd adott helyen fölépítjük – bár elég sokat fog változni. Túl messze vagyunk jelen helyzetünkben attól, hogy ezt a területet tisztán láthassuk. Csupán a működésének elemeit, irányát, területeit és alapelveit vázolom most föl.
Egyik legfontosabb dolga a kapcsolattartás. Nagyon fontos, hogy megfelelő kapcsolat legyen ő az Isten (isteni hierarchia), és az ember (az emberi hierarchia) között. Az ő keze alatt olyan személyek élnek, és dolgoznak, akik elfogadták azt a rendet, melynek a legfelső emberi szintjén a pap áll. Más kérdés persze az, hogy ez ellen idővel nagy része fel fog lázadni. A pap dolga azonban abban áll, hogy ezt a későbbi lázadást jó előre lássa, s annak elemeit már korábban olyan helyen működtesse, ahol azok képtelenek lesznek igazán komoly, helyrehozhatatlan kárt okozni. Kizárólag az öntudatlan világban – mely önmaga is korábban lázadó volt – legyen képes olyan problémákat okozni, amely a fölépült Új Paradicsom megfertőződését már nem teszi lehetővé. Készen kell állnia arra a papságnak, hogy az összes felmerült vitakérdést a helyére tegye, s készenlétbe helyezze a helyes szívállapotúak megvédelmezésére majdan Isten előtt. Tudom, hogy ezek az ismérvek Isten előtt föl vannak jegyezve: mégis ránk, embereke bízta (minthogy vágytunk rá), hogy rálátásunkkal képesek legyünk mi is betekinteni a Mennyei Bíróság munkájába. Tehát a 'j'-ügynök papi szervezete át, meg át kell, hogy itassa a frissen kiépült paradicsomi szerkezetet. Ennek elsődleges célja az isteni ismeret tanítása, a tisztázott vitakérdések minél szélesebb körű ismertetése, illetve a velük kapcsolatos ítéletek általános jellegű meghatározása. Valójában ez az oktatási kampány fogja felébreszteni a szunnyadó Sötétség ősi Urát. Akármilyen gyönyörű is a kész kép: némelyek – sőt igen sokan – úgy vélik majd, hogy rész illeti őket belőle. Minél határozottabban nyilvánulnak majd meg az ítélet alapeleméül meghatározott és tisztázott vitakérdések; annál erősebb ellenszenv fog kialakulni a leendő lázadók szívében. Ugyanis úgy fogják érezni, hogy hiába dolgozta annak szépségén: mégsem gyakorolnak fölötte olyan uralmat, amelyet ők szeretnének. (Sátán elaltatására valószínűleg egy totális gazdasági hatalomátvétel során kerül sor; mikor is a Sötétség utolsó erős Bástyáját: a pénzt leromboljuk. A többi értékhordozó és az értékítélet hagyományos, pénzre épülő formái önként megadják magukat.) Az Utolsó Ítéletet megelőző időszakban egy régi, eredeti Erő, a Hatalomvágy a gyönyörűség kertje fölött éled újjá azok lelkében, akik szándékosan nem akarják megérteni az isteni rendeltetésű bölcs uralom jelentőségét, és jellegét. Akik ezt megértették, azok szíve kitisztult, s tökéletesen elválnak azoktól, akik szembeszállnak vele – de most már ismerve azt.
Az embereket a vágyak, jellemük, hozzáállásuk szerint az isteni hatalom teszi a helyére a Paradicsom működése számára. Mégis ez a folyamat nagyban függ a papság ajánlásától. A papság olyan magas szinten kommunikál az isteni hierarchia elemeivel, tagjaival, hogy szükségtelenné válik az írásos jelentés. A írás és a beszéd jelentősége erősen át fog alakulni. Már nem gazdasági szempontokat tart szem előtt, hanem főleg érzéseket, emberi gondolatokat, álmokat, vagy történeteket mesél el – méghozzá igen ízléses, gyönyörködtető módon. A szellemszemélyekkel és az Istennel – mint eddig is – lehetőség lesz gondolatban vagy érzelmekkel kommunikálni. Így az alant fölvázolásra kerülő válogatási ajánlást is ilyen formában – imában fogják közölni Segítőikkel; s ugyanilyen formában kapnak ehhez tanácsokat, és oktatási segítséget. A papok egymás közt is képessé válnak kifejleszteni ezt a kommunikációs módot, s igen magas szintre fogják azt fejleszteni (telepátia).
Milyen irányú válogatásokat lesz módjában alkalmazni a papságnak? Némelyek közülünk félistenekké, szellemszemélyekké válnak. Más dimenziókban ma is élnek ilyen emberek. Ők azonban legkésőbb a paradicsomi építkezések végső szakaszán újra közénk jönnek, hogy velünk együtt dolgozzanak, s ők is kimutathassák szándékukat Isten akaratával szemben. Ők halandó, de jóval hosszabb életritmusú emberek, mint mi. Azonban az Ítélet után némelyek olyan szakterületek fölött kapnak majd hatalmat, amely nem feltétlenül teszi lehetővé számukra (nem is vágynak rá), hogy a földön, anyagi testben éljenek. Ilyenek már most is a Mennyei Királyság mennyben lévő tagjai közt vannak. Ők ott is papok, de társadalmi vezetők, vagyis királyok is. Itt a földön még vannak, akik innen hozzájuk csatlakoznak. Mivel azonban ők idővel gazdasági ténykesést is fognak végezni (hisz a Főkérub trónját kapják), erre is felkészíti őket már a földi életük. Ők ezt a saját hierarchiájukon belül fogják megszervezni, de tagjait a földi papi személyzet is javasolja, és célirányosan képzi.
Ki kell válogatni azokat az embereket, akiknek jelleme megfelel a Paradicsom hatalmi struktúrájához szükséges elvárásoknak; vagyis akik alkalmasak a Paradicsom fenntartására és a felette való bölcs uralom gyakorlására. Az ő kasztrendszerükről már ejtettünk szót. Közülük egyesek papok lesznek, akik a fent vázolt kapcsolatként fognak viselkedni Isten és az emberiség között. Ők fogják folyamatosan szállítani az égből a fenntartáshoz szükséges alapelveket és szellemi irányjelzőket. Ezeket továbbítják, oktatják a földi paradicsomi társadalom felé úgy, hogy abból mindenki az életéhez és munkájához, valamint érdeklődéséhez mérten a legpontosabb instrukciókat kapja.
Más emberek társadalmi vezetők, illetve a társadalom szerkezetének fenntartását és átláthatóságát biztosító személyekké válnak. Ezt a munkát a papság által feléjük továbbított alapelvek és helyi igények (vágyak, szervezeti szükségletek) fényében végzik.
A következő társadalmi réteg a gazdasági vezetők, illetve a munkájukhoz szükséges vezető apparátus. Akik a pro-paradicsomban már ennél az érdeklődési körnél megragadnak, s megértését magas szintre fejlesztik; azokból e réteg személyei lesznek. Ők a társadalmi lelki dimenzióiban megfogalmazható szükségletek felmérésével, a rendelkezésre álló ezirányú elemek szétosztásának, megmunkálásának, felhasználásának, célirányos átalakításának a koordinálásával lesznek elfoglalva. Biztosítják a társadalom minden élőlénye számára a különféle testek anyagát, azok fenntartását, korrigálását célzó elemeket, energiát, logikát, vezérlő érzelmeket, illetve azok kapcsolódási feltételeit.
Akik viszont e területen nem rendelkeznek vezetői képességgel, sőt nem is vágynak rá: azok lesznek a dolgozók, akik a gazdasági vezetők, a társadalmi vezetők és papok célirányos oktatásával és irányításával összhangban, valójában fenntartják a Paradicsom szerkezetét, s az irányított módosításokat végrehajtják. Ők ezt még mindig szabad akaratból, sőt kifejezetten Isten és embertársaik iránti szeretetből teszik. Létezik ugyanis az a dolgozó réteg, amely egy ideig ugyan már látszólag emberi formájú, sőt emberi méltóságra törekszik, de valójában a viselkedése ellent mond ennek. Szembeszállnak a megismert Istennel, nem szeretik embertársaikat, csupán önző vágyból hatalmi törekvéseiknek adnak hangot, s mozdítják elő mindezt tetteikkel. Ők egy idő után már öntudatlanul teszik a dolgukat, és a tetteik, életterük is lassan-lassan (vagy némelyeknél gyorsabban) olyanná válik, amilyen az életmódjuk, vágyaik, tetteik. Idővel ők állatokká, növényekké, materializált elemekké degradálódnak, s így válnak szerves részévé az egészséges gondolkodásúak és helyes vágyúak egyre szélesedő világának. Ők alkotják idővel a különféle lelki dimenziók dekonstruktív részét, amely önmagától alkotni képtelen; viszont értelmes irányítással jól formázható (élettelen anyag, energia, logika, virtualitás… stb.)
A paradicsom-pap legfontosabb dolga tehát az oktatás. Papi szervezetét úgy építi fel, hogy az tökéletesen átszője az egész emberi rendszert. Mindenkihez a számára lebontott oktatási anyag jut el, s róla személyes ismeretség révén a legpontosabb jellemrajz jut el e papsághoz annak érdekében, hogy meghatározható legyen számára az átadni kívánt oktatási anyag mibenléte. Ugyanis nem csupán általános jellegű oktatás folyik, amelyből mindenki kiválogatja magának a számára érdekes, vagy fontos anyagot. Az oktatást mindig személyreszabottan továbbítjuk. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos ismereteket nem lehet csoportosan is előadni; de ezt azok hallgatják, akik közös, ezirányú érdeklődésről tesznek tanúbizonyságot, vagy közös munkájuk ezt szükségessé teszi. A személyes oktatás az alapelveknek az adott egyén, család, csoport életéhez, vágyaihoz, érdeklődéséhez, munkájához lesz igazítva. Később csoportokban, mint pl. a családban a család helyes igazgatásához a családfő természetesen papi, gazdasági, helyhatósági vagy dogozói tevékenységet is ellát – nyilván családfői szinten. Ugyanez igaz a nagyobb csoportok vezetőségére is – bár ott a munkálatok végzése már megosztható. Magasabb szinten – minél nagyobb az áttekintenivaló terület és így a felelősség is – egyre inkább differenciálódik ez a négyes tevékenység. Mivel itt valójában szabályok már nincsenek – minthogy a Paradicsom ellen, vagy a Szeretet ellen nincs törvény – a jól megértett alapelvek segítenek abban mindenkinek, hogy e helyzetben is bölcsen alkalmazzák azokat, illetve, hogy mások megértvén, elfogadják azt, és alávessék magukat az elrendezésnek. Az Utolsó Ítélet után ebből már nem lesz probléma. De előtte épp ez lesz az egyik módja a lázadásnak, a szerkezet (szervezet) elleni ellenszenv kimutatásának. A Paradicsom felépítésének idejére annak helyes szívállapotú magja az egykor összetört Tükröt már összerakta. További feladata, hogy a folyamatos előrehaladás változásait számításba véve: mindig helyesen értelmezze azt. Folyamatosan igazítja hozzá a felmerült körülményekhez, a fejlődő vágyakhoz, szükségletekhez és egyéb igényekhez (mint pl. a változatosság különféle fajtáinak kifejlesztése és szétáramoltatása – de mindig a Tükör fényében).
Természetesen az oktatás nem csupán abból áll, hogy a papság megszervezi azt, és tálalja nekünk. Nekünk is vágynunk kell rá, érdeklődni célszerű utána, céltudatosan tájékozódni tartozunk arról, hogy milyen területről kívánunk hallani, melyen személyes vagy csoportos igényeink vannak. Egyöntetűen mindnyájunknak vágyakoznunk kell arra, hogy idővel dematerializálódjunk, ne anyagba zárva éljünk, hanem az anyag úgy formázódjon, ahogy azt mi szeretnénk. Ne függjünk tőle, hanem élvezzük azt, gyönyörködjünk benne, játszunk vele; beleértve azt az anyagot is, mely képet formál rólunk, vagy mai szemlélettel szólva: bennünket a testünkké alakít.
A paradicsom-pap közvetlen gazdaság-irányítással és szervezéssel már nem foglalkozik. Ezt a feladatot közvetlen munkatársai végzik az ő szellemi irányításával: vagyis az ő oktatásának felhasználásával. Alapelvek vezérlik, hogy hogyan derítse fel a szükségleteket, ezeket hogyan hozza összhangba az isteni tervekkel és az emberi vágyakkal. E hármas szempont alapján mindig a lehető legoptimálisabb döntéseket hozhatja. E gazdasági irányító munkának eleinte főleg a materiális szükségletek kielégítését kell szem előtt tartania. Biztosítania kell a személyek, csalások életéhez szükséges eszközöket, valamint azok előállítására, szállítására és tárolására, valamint felhasználásra szánt helyeket, építményeket. Eleinte ezek még részben technikai-biotikai módszerekkel oldódnak meg. Ahogy azonban nő az életről szerzett tudás, egyre inkább a biotikai megoldások tolulnak előtérbe. Mindez addig folytatódik, míg az ember testéül feltétlen szüksége van tridimenzionális anyagra, ezt fenn kell tartani. A létszükségleti elemek idővel mind magasabb és magasabb létbirodalmakba helyeződnek át. Most még anyagi testben élünk, de műanyagit is használunk (sokan sajnos már a műanyagoktól függnek, azok tartják fönn a testüket, másokét a pénz vagy az alkohol, kábítószer: vagyis életünk fenntartása okán ehhez kényszerülnek ragaszkodni, kötődni). Idővel a fénytől, vagyis az asztrál sík lételemeitől függünk, de anyagit is használunk (ekkor már csak élőlényeket) Még később logikai, virtuális elemekből építjük testünk vázát, de használunk energiát, ás anyagot is. És így haladunk egyre feljebb és feljebb, míg végül már átléphetjük a lélek felső határát, s testünk fő alkotóelemeit a szellem birodalmából vesszük. Ennek folyamatos levezénylése tehát a gazdasági irányítás, vagyis a kerubimális tervrendszer része lesz.
A kész Paradicsom először – ahogy azt annak idején maga az Isten is létrehozta – egy kis szigetecskén nő ki az azt körülvevő tengerből. Maga a tenger természetesen a hagyományosan felépített gazdasági szerkezetek cseppjeinek, sokaságából áll. Az eredeti Paradicsom leírásaiból még nagyon sok információt fogunk megérteni az új paradicsomi sziget létrehozásához. Majd annak biztonságos működését követően fogjuk kiterjeszteni, meglépi – vélhetőleg négy fő irányba, De ennek a további építkezésnek a menetéről majd idejében szólunk.
Ennek a kiemelt szigetnek a fenntartásáról leghatékonyabb módon az oktatás révén lehet gondoskodni: mint ahogy ez a gondolat már szövevényesen át- meg átjárta az egész Kézikönyvet. Csak úgy emelhető ki e sziget, ha annak öntudatos személyzete már jól megértette annak célját, és módját; illetve egyetért azzal. Tiszta szeretetből meghajol az isteni akarat előtt, az emberi hierarchiában való tudatos részvétel útján. Tudomásul veszi, hogy Istent szolgálni sokféleképpen lehet, de mindegyikhez egy-egy emberi szervezetet használ föl: akár már meglévőt, akár olyat, amit még ezután épít föl. Mindazonáltal az e szigeten szolgálók mindezek tudomásulvételével úgy döntöttek, hogy Virág szisztémáját használják szolgálatukhoz; ehhez vonzódnak, erre vágynak, álmaikban ez teszi őket boldoggá.
Valójában az itt kialakított oktatás színvonala lesz az, amely a pro-paradicsomi szerkezetből kiemeli az első szigeteket. Ezeket a szigeteket az fogja alapvetően megkülönböztetni a rendszer többi részétől, hogy már semmilyen külső (földi) segítségre sincs szüksége ahhoz, hogy – oktatásának hála – teljes önállóságra tagyen szert. Anyagcserét csak önmagában vagy idővel más, hasonló szigetekkel folytat. A külső támadásoknak hatékonyan ellenáll, illetve hatékony hadjáratot képes folytatni a világ más részeivel szemben mindaddig, míg végleg kitisztul a teremtés.
A paradicsom-szegetek társadalmi szerkezete még távolról sem hasonlít a végleges, kitisztított állapothoz – hisz még ezután fogja Isten a Mennyei Királyság által megítélni e szigeteket, illetve azok későbbi hálózatát, kapcsolatait és belső szerkezetét is. Az elkövetkezendő Főpróbán még sok minden változni fog. A puding próbája az evés. – tartja a közmondás; és épp erre a próbára is érvényes. Ha Sátán még meg tudja emészteni, akkor még nyilván sok igazítanivaló vár rá. Ha azonban már nem tud neki kárt okozni, de ki tudja égetni belőle a még bent maradt szennyeződést, mint a tisztítandó aranyból szokás; akkor már kész, tökéletes. A szennyeződés eltávolítása után kialakítható a már szükségtelen szabályozókat nélkülöző társadalmi szerkezet, amelyről korában már némi áttekintést nyertünk.
Addig is a szigetek társadalmi szerkezete most már úgy alakul, hogy megközelítően a tizenkettő hatványainak megfelelő személyi csoportokat képezzük, melyeknek vezetőségében megtaláljuk mind a négy kaszt képviselőit. Ezeket az egységeket részben a fent említett módon szervezett társadalomba tömörítjük; részben a kasztoknak tartunk fenn bizonyos szervezeti felépítéshez vezető utat. A papok 7-es szerkezetben, a társadalmi vezetők 12-es, a gazdasági vezetők viszont és a dolgozók 10-es szerkezetben működnek közre az egész rendszer tevékenységében. Ezen túlmenően az illető munka-, vagy élettérnek megfelelően egyéb, bármilyen szükséges szerveződéseknek vagy erősebb-gyengébb kapcsolatok felépítésének és fenntartásának maximális teret engedünk. Így tehető az egész rendszer, az egész teremtés változatossá, gyönyörködtetővé, fejleszthetővé, szélesíthetővé és főleg mindenki számára élvezhetővé: így válik mindenki vágya számára a megvalósítás eszközévé.
Az ideológiai tükör ezen a szinten már össze van állítva. E nélkül a paradicsomi sziget értelmetlen lenne, hiszen még mindig megosztottságot okozna, ellentéteket szítana: vallásháború előidézője lenne. Azonban az összerakott tükröt továbbra is folyamatosan értelmezni, s hatását igazgatni kell. Ettől függ, hogy fel tudjuk-e építeni ennek változatait, illetve ez mutatja, hogy valóban megértettük-e megszívleltük-e a tükör mondanivalóját. Ez az összerakott tükör fogja meghatározni a jövőbeni teendőket, ez fog alapul szolgálni az Utolsó Ítélethez, és annak végrehajtásához, ez mutatja meg az utat az új világok felépítéséhez, összhangban az összes többivel.
Ugyanez a tükör segít a továbbiakban nekünk majd abban is, hogy folytassuk a különféle kísérleteinket, melyekkel teljes pompájában tudjuk megmutatni Paradicsomunkat.
Az egyik ilyen fontos kísérletezési szakterület a biológia. Egyre-másra meg kell találnunk azokat az élőlényeket, amelyeknek egymással való összhangja lehetősé teszi számunkra a gazdasági munkálataink elvégzését: részben a mi, részben az ő materiális testük ellátása érdekében. Minden egyes állat és növény szervesen illeszkedik bele tevékenységünk és életünk környezetébe, és tudattalanul ugyan, de részt vállal az anyagi régió fenntartásában. Ezt a munkát nekünk kell felügyelni, irányítani: az állatvilág szeretetteljes oktatása, tanítása, nevelése, célirányos tenyésztése által. Az állatokat nem közvetlenül táplálékul kell tenyészteni, hanem azért, hogy közvetlenül vagy közvetve részt vegyen annak előállításában, feldolgozásában, illetve egyéb emberi és állati szükségletek fedezésében. A felhasznált anyag elsősorban az állatok, gombák, mikrobák, vírusok és az élettelen anyag. A feldolgozók viszont az állatok; a felhasználók az előbb felsoroltak és az ember. Az állatok a mi szolgáink, de nem az élelmünk. Ezért válnak idővel a szolgalelkű emberek és az Istennel tudatosan szembeszegülők ilyen szolgálatot végző, öntudatlan (bár intelligens) álltokká. Ez a sorsuk. A legkülönbözőbb mikro- és makro-flórák teszik lehetővé számunkra, hogy akár családonként is a legkülönfélébb élőhelyeket alakítsuk ki a magunk számára a hozzánk idomított, nevelt állatok és egyéb biotikai elemek révén; s így gyönyörködhessünk saját és mások munkájában egyaránt, Isten dicsőségére, aki a változatoknak végtelen tárházát tárja elénk munkánk során.
Ugyanezen kísérletezési vágy más területeket is magába szippant. Valójában teljes mértékben átfogja a teremtés valamennyi alkotórészét. Tehát az élettelen anyaggal főleg fizikai és kémiai kísérletek révén jutunk olyan színvonalas világok tervrajzaihoz, amelyek lassan eltávolodnak az általunk mostanában megszokott látványtól, körülményektől. Itt is mód van rá, hogy akár biokémiai, biofizikai kutatások révén a szén helyett egyéb elemek biztosíthassák a materiális élet alapjait, vagy a már ismert életformák egyéb – egyelőre extrémnek tűnő – életkörülmények közt is képesek legyenek kielégítő élettevékenységet folytatni, s bennünket, embereket a legbiztonságosabban, legkielégítőbb módon képesek legyenek ellátni, s további kielégítő munkára serkenteni.
Miközben ezeket a kísérleteket végezzük, kialakuló vágyainkat mielőbb tervekké célszerű kovácsolni, megvalósítani azokat az egyedi életterveket, amelyek egyre szélesebb körű megismerését teszik lehetővé szeretett Teremtőnk alkotásának, a Világegyetemnek. Folyamatosan lépéseket kell tenni ezen új, érdekes világok felépítése és további bővítése felé. Be kell népesítenünk élettel a föld belsejét – annak akár belső magját használva napul, akár a benne rejlő hasadó vagy nukleáris és egyéb energiát; ki kell tágítanunk bolygónkat, be kell népesítenünk a Holdat, más égitesteket; ki kell őket tágítani; be kell népesíteni a világűrt, ahol anyagot kell alkotni a belőlük fakadó energiából. Meg kell hódítani a Galaxist, a Lokális rendszert és a többit. Mindezeken a lehető legszélesebb skáláját építhetünk fel a különféle biotikai szerkezeteknek – gyakorlatilag szélsőségek nélkül. Hisz idővel a materiális létsíkokon túl – vagy azok fölött – más dimenziók is részt fognak venni ebben a véget nem érő építési lázban.
Ahhoz, hogy mindezt meg tudjuk valósítani, szükséges, hogy tökéletes és bölcs uralmat gyakorolhassunk a bennünket körülvevő élővilág fölött. Ez csak úgy érhető el, ha szisztematikusan törekszünk azok minél jobb megismerésére és teremtése okának, céljának megértésére. A létrejöttünk ugyanis abban a találkozási pontban jön létre, ahol annak célja és az oka egymással összekapcsolódik. Ezekben a pontokban az egymásnak feszülő energia olyan matt-helyzetet eredményez, amely anyagot, élő anyagot hoz létre, s tart fenn. Ezt a mérhetetlen bioenergiát kell igen jól megértenünk, s a körülöttünk zajló élő környezet további fenntartására és szeretetteljes gondozására felhasználni.
Ennek a bölcs hatalomátvételnek lesz egyik következménye az is, hogy az élő környezetet fenntartó élettelen anyagot is képesek leszünk egyre jobban megismerni, létét megérteni. Az anyag ugyanis részben építőkő, részben energia átalakító szerkezet, melynek révén a ma még különlegesnek vagy szélsőségesnek tűnő életfeltételeket teljesen normálissá, megszokottá, természetessé tehetjük. Ezt a folyamatot a parányi élőlények és a növények széles skálája is elősegíti. Ezek vezérléséhez kiváló segítőtársak az állatok. Tehát a materiális biotikai szerkezet fölötti méltányos és helyénvaló uralom gyakorlásával egyre magasabb dimenziók fölött is tudatos uralmat gyakorolhatunk. Legelőször természetesen az asztrál-síkok fölött.
Létezik egy általános hierarchiai rend az élettelen anyag és az élőlények rendszerének egésze számára. Ez nagyjából az úgynevezett evolúciós fejlődési láncnak vagy szerkezetnek felel meg. Legalábbis kitűnő kiindulási szisztémájának számít a további ezirányú kutatások számára. Az élettelen anyagot (melyeket természetesen e rendben a legegyszerűbb élő szervezet hatálya alá sorolunk) szerkezeti felépítésük bonyolultsága alapján építik fel. Először a legbonyolultabb szerves vegyületektől haladunk az egyszerűbbek felé, illetve ezen egyszerűbb szerves vegyületek területén belépnek a bonyolultabb szervetlen molekulák és azok különféle keverékei, ötvözetei, s haladunk egyre lejjebb az egyszerűbbek felé. Idővel már az elemek molekuláinál kötünk ki, s következnek a szimpla elemek, majd az ionok, és a legkülönfélébb sugárzó részecskék; melynek során ez a hierarchia belép az energetika, vagyis az asztrál-sík birokalmába. Valójában ez a hierarchia fordítva áll föl, mint ahogy ezt a darwini sorrend igényelné, hisz minél egyszerűbbnek látszik valami; annál magasabb rendű létformák különféle változatait képes felépíteni, s annál közelebb áll a Világegyetem hierarchiájának a csúcsához, a Felső Birodalomhoz, a szellemi rendhez, végezetül, magához Istenhez. Jóllehet, hogy egy bonyolult biotikai szerkezet visszahat az egyszerűbbekre, sőt magasabb dimenziókra: mégis az egyszerűbb elemek egymáshoz való viszonya, az egyszerű energiaáramlás módja és a magasabb rendű lelki és szellemi elemek határozzák meg szerkezetét, működését, célját, létét. Föl kell deríteni ezt az alá-fölérendeltségi szisztémát először általános jelleggel, majd az egyes faunák igényei szerint. Az ember (dolgozó) legközelebbi alárendeltje az állat. Főleg az állatvilág ilyetén rendjét kell földeríteni, s ennek szövevényes hálózatát fölhasználni arra, hogy láncszerű közvetlen kommunikáció útján lehessen az egyes munkafázisokat vagy komplex feladatokat megtanítani azokkal a fajokkal, egyedekkel, melyek láthatóan arra a tevékenységi területre lettek teremtve; vagy arra is hatékonyan kitenyészthetők. A különféle vizsgálatok elvégzéséhez is, sőt információ-továbbítására is hatékonyan fölhasználhatók a különféle állatok érzékei – nem is beszélve arról, hogy segítségükkel számunkra zárt dimenziókba is ugyanolyan betekintést nyerhetünk, mintha a sajátunkban kutakodnánk. Erre technikai szinten már sokféle eszközünk van (mérőeszközök, távcső, mikroszkóp, hangradar, rádió, televízió… stb.). Mindezeket, és még ennél lényegesen mélyebbre hatoló állati eszközöket is felhasználhatnak az állatvilág jobb megismerése révén; s felhasználhatjuk e tudást arra, hogy az egész rendszer számára kielégítő módon alakítsuk ki saját és egymás biotikai életkörülményeit, és multidimenzionális kapcsolatait. Ez az a kommunikációs rendszer, amely állatfajokat és azok közreműködésével az általuk élt fizikális és más dimenziókat, odafelé utasítások adására és oktatásra használhatjuk, visszafelé viszont információ gyűjtésére és azok feldolgozására, transzformálására, tervek készítésére.
A paradicsom-pap ezt a hierarchiai szerkezetet használhatja a saját faján belül, az ember társadalmi oktatására és a tőle vett információk feldolgozására is. Teszi ezt azzal a különbséggel, hogy embertársainak, - szemben az állatvilággal – nem parancsol. Nem ad utasításokat. Itt már nem! Ezen a szinten a szabad akarat és az öntudat dominál, munkálkodik az egyéni döntések meghozatalában. A lelkiismeret ad parancsokat, és utasít mindenkit arra, hogy a tanultak, a vágyak, és mások szükségleteinek felismerése alapján mit tegyen. Ezt hívjuk spontán hierarchiának. Amennyiben ebbe a szerkezetbe nem lép be az önzés, úgy tökéletes egységben tartja az emberi társadalmat. Az Utolsó Ítélet alkalmával Sátán fölébresztése azt fogja előidézni, hogy ebbe a lelkiismeret vezérelte spontán szerkezetbe némelyekben elkezd fölülkerekedni az önző birtoklási – vagy hatalmi vágy. De a felépített paradicsomi szerkezetet már nem lesznek képesek megrongálni. A Tükör összerakatott, s a benne megvitatásra és tisztázásra került vitakérdések egyszer, s mindenkorra képesek lesznek megítélni őket, s az emberi rendből kizárni, emberi mivoltukban a második halálba küldeni, s alapjellemeikből állatokként (vagy más építőkövekként) öntudatlan szolgákként hasznosítani őket – egykori jellemük szerint. A fent vázolt szisztéma alapján tehát a földi paradicsomi papság minden tőle telhető módon arra tanítja a csoportjába tartozó embereket, hogy milyen módokon szolgálhatják Teremtőjüket, illetve szellembirodalmának tagjait itt a földön. Ezirányú tanításnak kell áthatnia az egész paradicsomi szerkezetet mindaddig, míg az Ítélet végrehajtása véget nem ér, utána az ezirányú érzések már mindenkiben olybá fejlődtek, hogy számunkra tökéletesen természetesnek tetszik az, hogy álmainkkal, vágyainkkal, tetteinkkel kizárólag a Teremtőt szolgáljuk; hisz ez a legmegfelelőbb, legboldogítóbb érzés nekünk is, és ez a leggyönyörködtetőbb látvány a szellembirodalom tagjai számára és Isten szemében is.
Ezen oktatás későbbi (ítélet utáni) szakaszaiban arra képezzük ki az embereket, hogyan tanítsák meg szeretettel az állatoknak azt, hogy bennünket szolgáljanak; illetve azok hogyan neveljék a növényeket és más rendű élőlényeket arra, hogy őket szolgálják; az anyagit hogyan késztessék a növényvilág – végeredményben az egész biotikai rendszer szolgálatára. Nekünk, mindezeknek fölébe kell kerülnünk; de ez csak úgy lehetséges, ha megtanulunk helyesen bánni velük. Erre vagyunk teremtve. Annak ellenére, hogy látszólagos anyagi testünk az állatok hasonló bonyolultságú fajaihoz tesz bennünket hasonlókká: mégis különleges és egyedi teremtményeknek szánt bennünket a Teremtő. Erre a szintre és magaslatra kell újra felkapaszkodnunk, ahonnan az ősidőben lázadásunk folytán lezuhantunk. Mi vagyunk ugyanis az a különleges teremtmény, amelynek személyisége az angyalokéval vetekszik, megjelenési formája viszont a legmélyebb régiókban működő anyagéval kifejezhető. Tehát mindezek fölött való uralomra szánt minket Isten. Gondolatának központi témája vagyunk. A miénk tehát értelemszerűen Ő legyen!
A paradicsom-papra vár még egy későbbi kísérletsor koordinálása is, amelynek eredményét egyre intenzívebben fogjuk felhasználni az Ítélet után. Ez a fölöttünk uralkodó különféle dimenziók vagy egymástól jól elhatárolható létsíkok tüzetes és hatékony vizsgálata. Ehhez a vizsgálódáshoz részben az állatok, részben saját veselkedésünk tanulmányozása árán jutunk el. Melyek ezek a dimenziók és milyen álláspontból indíthatjuk azok széleskörű felderítését?
Dimenziónak nevezzük azt az életteret vagy létterületet, melyet egy adott élőlény-csoport az érzékeivel képes közvetlenül felfogni, s így az általa felfogott, érzékelt határokon belül működik, létezik, él. A materiális dimenzió-rendszerben is végtelen számú ilyen behatárolt működési, létezési terület van.
Azonban dimenziónak nevezzük tágabb értelemben az egymástól jól elhatárolható lételemek önálló életterét, működési területét, behatárolt működési szféráját. Ezek az önálló szférák más-más elemekből épülnek fel, de egymással hierarchiai viszonyban állnak; s e rendnek megfelelően a magasabb szinten működők építik fel az alacsonyabb szerkezetek bonyolult hálózatát.
A materiális dimenzió-rendszer alapanyaga az anyag. Ez építi fel az élettelen anyagokat, növényeket, állatokat, és az ember materiális testét. (Mi emberek az összes dimenzióban otthonosan kéne, hogy mozogjunk, s idővel így is lesz – minthogy eredetileg is így volt. Így lett volna.) Az anyagot energia építi föl, s tartja mozgásban. Az energia saját létbirodalmát asztrális dimenziónak hívjuk. Az energia a kauzális dimenzió elemeiből: az ok-okozati összefüggések kusza szövevényéből, virtuális és logikai elemekből állnak. A logikát érzelmi elemek építik föl, melynek saját hazája a mentális dimenzió-birodalom. Ennek elemeit az éter birodalmának apró egységei, az érzékelési-hangulati pontok, vagy szubatomi részecskék sokszínűsége határozza meg, s tartja egyenletes mozgásban.
Itt egy óriási szakadék tátong, melyet a bűnnel terhelt ember csak nagyon nehezen tud áthidalni. Ezen túl, vagy e fölött találhatók ugyanis a szellemi birodalom különféle dimenziói. Ezekről lényegesen kevesebbet tudunk, és még sokáig sokkal többet nem is fogunk róla megtudni. Mindazáltal a hét különféle szellemi dimenzió a következő névvel illethető: a terv, cél, vágy, álom, tudás, ismeret és a gondokat szférái. Ezek a felsorolás irányával ellentétes módon határozzák meg egymást. Láthatjuk tehát, hogy míg a lelki dimenziók az állatok felépítését és működését még meghatározzák, addig az azok fölött lévő szellemi síkok materiálisan kizárólag az emberre hatnak; s rajtuk keresztül nyilvánul meg a bennünket körülvevő biotikai és univerzális rendben.
A szellemi harc stratégiái
Ahhoz, hogy a mai élhetetlen világunkból átmenetet, ajtót képezhessünk az élhetőbb Új Világ felé; meg kell támadnunk e világ romboló hatású elemeit, meg kell harcolni a Nagy Harcot, s végeredményben meg is kell azt nyernünk. Természetesen nem a világot támadjuk meg, hanem annak sötétségbe húzó Erőit, s azoknak szellemi és lelki szerkezetét. Ennek természetesen azok az emberek is áldozatául esnek, akik tudásuk teljes birtokában foggal-körömmel ragaszködnek a Sötét Úrhoz. Ők az Árnyék emberei, vagy Lidércek. Ők a legveszélyesebb ellenséges emberi tényezők, hisz szabad akaratukat és tudásuk legjavát arra használják fel, hogy meghódolva Isten Ellensége előtt, szétzilálják emberi lakhelyünket, s így félelemmel uralkodjanak fölötte. Ők ezt majd meg is tehetik, de már csak öntudatlanul: uralkodó állatok vagy nagy hatású energia-tömörülések, hegyek, tengerek vagy egyéb, önnön hatalmát mutogató lelki elemek formájában. Mi viszont tudatosan szembe kell, hogy szálljunk a mai világunkat vezérlő Gonosz Hatalmakkal.
Ezt a harcot alapvetően három fronton vívjuk. Azon a három fronton, amely fenntartja a világokat:
-- ideológia,
-- lélek és
-- szerkezet szintjén.
Tekintsünk bele röviden e harcok formáiba, és később nézzünk az Ellenség szemébe, s vegyük számba azokat az eszközöket, melyek segítségévek harcunkat végérvényesen meghívhatjuk.
A felmorzsolásos hadművelet egy olyan stratégia, amikor a bennünk és körülöttünk lévő negatív erőket mintegy összegyűjtve, darálóba dobjuk, és ott szétpépesítjük azokat. Ez a módszer akkor alkalmazható, ha ezektől az erőktől viszonylag könnyen meg tudunk szabadulni, óriási esélyünk van arra, hogy felszámoljuk, s nyíltan megsemmisítjük azokat. Főleg akkor morzsolhatjuk föl ezeket, ha már egyértelműen uralmat gyakorolhatunk fölöttük, kordában tudjuk tartani őket. Ezt ideológiai fronton egy átfogó oktatási kampány révén érhetjük el; gazdagági fronton szisztematikus felvásárlással vagy belső átszervezéssel, míg társadalmi fronton úgy, hogy egy-egy hatósági szervezeti egységet határozottan megerősítünk az azt működtető ideológiai és lelki tényezők harmonikus együttműködése révén, s fölébe helyezzük az így kialakított szerkezetet a korábban meglévőknek. Ennek révén a hatalom alá vont társadalmi szisztémák megsemmisülnek. A hadművelet morzsái viszont felhasználhatók az új helyzet felépítéséhez, és működtetéséhez.
A bekerítő hadművelet célja az, hogy bizonyos hagyományos tényezők ellenőrzés alá kerüljenek, hogy a későbbiekben akár átszervezhetővé, akár szelektálhatóvá, vagy egyszerűen megsemmisíthetővé, felmorzsolhatóvá válhassanak. A bekerítendő terület perifériáját vesszük birtokba, s itt végzünk el olyan átalakításokat, amelyek révén az adott romboló erők hatása azon kívül már nem érvényesülhet. Ezután némi várakozás után spontán belső átalakulások is elősegíthetik leendő terveinket. Ezt a módszert nagyon jól lehet alkalmazni társadalmi szerkezet-átalakításhoz, úgy a világgal szemben, mint saját belső rendszerünkben. Gazdaságilag viszont a kísérleti telepek kialakításának egyik módja, hogy a Virág-rendszeren belül olyan gazdasági egységeket, és azokat működtető személyeket kerítünk be, akik szabad akaratuk folytán már helyes döntést hoztak hosszú távú terveinek támogatása mellett. Így ez a bekerítés valójában a világot szeparálja el a kísérleti teleptől. A külső hatások befelé nem érvényesülnek, viszont a bekerítés membránként működik, belülről kifelé irányuló pozitív hatást gyakorol, részben a Virág-rendszer többi elemére, részben a világ gazdasági szféráira.
Átfogó hadművelet alatt azt a harci stratégiát értjük, amikor egy bizonyos működési területre ránehezedünk, nyomást gyakorolunk rá, s értelmes módon kényszerítjük vagy elkülönülésre, vagy együttműködésre. Természetesen, ha az elkülönülést választja, megadjuk neki az esélyt a teljes elszeparálódásra anélkül, hogy bármilyen szankciót alkalmaznánk vele szemben. Akkor hatásos ez a módszer, ha a rendszerünkön belül a világi gondolkodás besűrűsödik, és ellenünk tör, ki akar szabadulni a fennhatóságunk alól; vagy mi akarunk kicsikarni valamilyen döntést a hol ide-, hol odahajlongó gazdagági elemektől, ideológiai elképzelések hordozóitól.
Megszállást akkor alkalmazunk, ha a megszállandó elem vagy terület, szerkezet gyenge ahhoz, hogy konkrét problémát okozzon; viszont léte az adott területen értelmetlenné, hatástalanná teszi a munkánkat. A világban kialakulnak olyan multinacionális felépítésű gazdasági szervezetek, melyek sajátságos ideológiájuk révén viszonylagos önállóságot élveznek, de már nem képesek arra, hogy tovább terjeszkedjenek. Mi viszont ő miattuk nem tudunk továbblépni. Ekkor lépésről lépésre meggyengítjük az adott szervezetet, elemenként átvesszük fölötte a gazdasági uralmat, s ideológiájának hatástalanságát bizonyítva szisztematikusan bekebelezzük, s terveink részévé tesszük. Megindítjuk benne az 'a '-folyamatot.
Az engedetlenségi stratégiát akkor léptetjük életbe, amikor fejlődésünket bizonyos, helyben érvényes szabályozások értelmetlen törvények, szokások vagy előítéletek gátolják. Ekkor egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk azokat, szembeszegülünk velük, hogy ennek eredményeképpen bizonyítsuk és tudatosítsunk azok értelmetlen voltát és fejlődést gátló hatását. Természetesen ez csak oly mértékben és olyan esetekben használható, amikor ezen engedetlenség tárgyának helytelen voltáról jó ítélőkészséggel meggyőződtünk, de ezzel az államhatalommal konkrétan nem szállunk szembe (ha egyáltalán van még ilyen), és eredményét fejlődésünk hasznára fordítjuk.
A vírus-támadás egy igen érdekes stratégia, de egyben egy már működő hagyomány. A lényege, hogy egy működési vagy ideológiai területre olyan jól szerkesztett információ-halmazt vagy gazdasági elemet oltunk be, amely a saját szerkezetének megfelelő rendszert úgy építi ott fel, hogy az őt hordozó szervezetből veszi hozzá az alapanyagot. Vagyis tudatosan átszervezi környezetét. Így a későbbiekben már akár sokszorosítva, akár egyénileg a Virág-rendszer részét képezheti, vagy annak működését tudatosan elősegítheti. Ezt úgy célszerű végrehajtani, hogy ez az átszervezés az adott körülmény hasznára váljék; így nem fog ellene fellépni. Tudatosan hosszan tartó harcot fönntartani fölösleges, hiszen az elvonja a fejlődés energiáit, és helytelen megítélést szül az adott Ellenségben. Az se baj, ha vírustámadásunkkal mintegy felszabadító hadseregként vonulunk be az adott területre, s képünkre formáljuk e felszabadítottakat.
A lokális deszant-támadás némiképp hasonló a vírustámadáshoz; csupán az a különbség, hogy nem az átszervezés a cél, hanem épp a vírus bejuttatása, vagy egy erősre sikerült lázadás letörése, hatásának megsemmisítése. Ha ez a terület ideológiai jellegű, akkor néhány prédikátort küldünk a térségbe, akik titkos szónoki képességeiket latba vetve igyekeznek a káros elgondolást semlegesíteni. Ha viszont gazdasági deszantot kell végrehajtani, akkor egy gyors túllicitált adásvétellel, vagy a támogatás hirtelen megszüntetésével hajthatjuk ezt végre.
Rajtaütést is lehet alkalmazni olyan helyeken, ahol az ellenünk munkálkodó erők tőlünk biztonságban érzik magukat, de munkájukon, gondolkodásukon látjuk, hogy tudatosan a terveink ellen dolgoznak. Egy gyors szócsatával vagy egy szisztematikus gazdasági átszervezéssel végrehajtjuk a rajtaütést, s így elejét vehetjük annak, hogy az adott erők szervezetten felvehessék ellenünk a harcot. Később az átszervezett elemeket egyenként megvizsgáljuk, s megfelelő szelektálásnak vetjük alá.
A bojkottot főleg gazdasági értelemben lehet használni. Arról szól, hogy egy bizonyos gazdasági egység vagy szervezet termékeit figyelmen hívül hagyjuk, nem vásároljuk meg. Ennek eredményeként csökken annak a piaca, és ezzel a bevétele is. Jól lehet ezt a módszert alkalmazni olyan esetben, amikor fölötte már egyébként is monopol-uralmat gyakorolunk. Így lehet térdre kényszeríteni világi gazdaságot; de így lehet kiiktatni olyan belső egységet is, amely szembeszegül a gazdasági elgondolásainknak, vagy egyenesen rombolja, rombolni szándékozza azt. Az utóbbi esetben meg lehet tőle vonni az ideológiai támogatást is, és sorsára kell hagyni. Ettől vagy észhez tér, és bizonyos átszervezéssel még hasznos alkotóeleme lesz a Virág-közösségnek; vagy visszatér a világba, s várja az ítéletet, (hacsak nem más, egyedi megoldása van Isten szolgálatához!).
Bizonyos, létünket vagy fejlődésünket gátló, veszélyeztető helyzetekben – előre látva annak negatív következményét – megfelelő csapáshoz folyamodhatunk. Nem várjuk meg a következményt okozó helytelen viselkedés kiteljesedését, hanem már előtte gyors és hatékony intézkedéseket foganatosítunk a leendő probléma megelőzése érdekében. Ezt végrehajthatjuk egy hatékony és célirányos oktatással, vagy jól szervezett oktatóprogrammal, oktatássorozattal; egy mélyreható szerkezeti átszervezéssel, vagy más gazdasági szankciók alkalmazásával, termékváltással, irány-kiigazítással.
Főleg gazdasági elégedetlenség esetén alkalmazható a sztrájk. Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem az elöljáró elégedetlen a hatalma alá osztott egyének, csoportok tevékenységével, hanem épp ellenkezőleg: a beosztottak látják úgy, hogy vezetőik utasításai veszélyeztetik a Virág-irányzatot, vagy korrupció-gyanús ügyletet fedeznek fel. Ezt a körülményt akár munkabeszüntetéssel, akár e fölöttesek megkerülésével tudathatják magasabb följebbvalókkal. Természetesen az is előfordul, hogy egy gazdasági egység önön létét látja veszélyeztetve, vagy félreértett bizonyos intézkedéseket, esetleg egyszerűen elégedetlen valamilyen körülménnyel. Ha ilyen esetben sztrájkot tapasztalunk, akkor – ha annak oka nem sérti Virág érdekeit – helyes tájékoztatással, oktatással helyreigazítjuk; ha azonban az okok önző jellegűek, akkor életbe léptetünk bizonyos szankciókat a helyzet tisztázása érdekében. Maga a sztrájk jóllehet, zavarja Virág működését, de önmagában nem feltétlenül elítélendő cselekmény. Viszont mindenféleképpen tisztázni kell a helyzetet: főleg az okát illetően.
Az erőszakmentes polgári mozgalom életre hívását teheti szükségessé társadalmi átalakulásunk bizonyos pontokon. Ennek hatékony kezeléséhez szisztematikusan tanulmányozni kell Indira Ghandi, Mandela, és mások ezirányú tevékenységét, és azoknak a társadalomra gyakorolt negatív és pozitív hatását. Bizonyos törvények eltörlése, vagy más szabályok felállítása érdekében is elképzelhető, hogy időnként ehhez a módszerhez folyamodunk. Ahol már ellenőrzésünk alá vontunk tevékenységi vagy lokális területeket, erre természetesen már nincs szükség. Hasonlít az némileg az ideológiai bojkotthoz, vagy az engedetlenségi stratégiához, csak itt számítani kell arra, hogy engedetlenségünkért bántanak bennünket; de nekünk nem szabad visszaütni, mert az veszélyeztetné tevékenységünk széles körű megítélését, s így terveink hosszú távú megvalósíthatóságát.
Ostromzár. Ha egy működési területet be kívánunk kebelezni, fel kívánunk morzsolni, meg szeretnénk szállni; szükségessé válhat az ostromzár bevezetése. Ennek lényege, hogy a megszállni kívánt területet mintegy hermetikusan elzárjuk a külvilágtól. Befelé semmilyen utánpótlást (se szellemi, se materiális, se egyéb) nem bocsátunk be. A kifelé irányuló próbálkozásokat is csírájában elfolytjuk, elfogjuk. Így meggyengítve a megszállásra ítélt területet, kiéheztetjük, bekebelezzük.
A Virág-rendszer építése során folyamatosan szükségünk van védekező taktikákra. Minden lépésünket úgy célszerű végrehajtani, hogy az ésszerűen ne legyen megtámadható. Megtámadás esetén a támadó legalább akkora kárt szenvedjen, mint az, amit megtámadott – vagy még nagyobbat. Lényeges, hogy e következményről az esetleges támadónak folyamatos tudomása legyen. Hisz ha nincs: felelőtlen támadásával komoly fölösleges veszteséget okozhat mind két félnek. Egy fajta külpolitikai taktikaként a világot és a potenciális belső ellenfeleket folyamatosan tájékoztathatjuk az esetlegesen általunk vezetett támadás visszaható negatív hatásairól; belső építészetünkben minden lépésnél figyelembe kell vennünk, hogy rendelkezzünk-e ilyen és más jellegű háttér-biztosítékkal.
Ha a Virág-rendszer már elég stabil, és elég nagy ahhoz, hogy egyszerre több problémát is megoldjon, alkalmassá lehet arra, hogy egyszerre akár több területen is felvegye a harcot a külső vagy belső Ellenséggel szemben. Leginkább egy hármas tagozódású – úgy nevezett – háromfrontos hadviselést tartunk fontosnak. Szinte egyszerre kell lerombolni és újjáépíteni a világ jelenkori ideáit, gazdasági szerkezeteit és társadalmi identitását. De egy további tanulmányban írunk arról még, hogy valójában milyen ellenségek ellen van küzdelmünk. Ezek közül is egyszerre akár többel is fel kell vennünk a harcot: más és más stratégiák alkalmazásával.
A bekebelezés hadművelete hasonló s felmorzsoláshoz, ám ezt többnyire egy ostromzár vagy egy vírustámadás eredményeként könyveljük el. Az ellenséges területnek minden egyes porcikáját magunkévá tesszük, s megfelelő módon lebontva, átszervezve, térdre kényszerítve, meggyőzve felhasználjuk a Virág-terv további végrehajtásában.
Ellentámadást akkor alkalmazunk, ha sikeresen visszavertünk egy támadást, és a lendületünkből még futja erre. Természetesen ennek különféle módozatai, és célja lehet – épp az imént felsoroltak közül.
Ezeket a hadviselési stratégiákat jól meg kell tervezni, és e tervekhez mérten elég rugalmasan kell kivitelezni őket ahhoz, hogy közben a környezeti vagy körülményekben beállott változásokat követni lehessen, s megfelelő módon alkalmazkodni lehessen hozzájuk.
Ellenség
Fontos tudni, hogy ellenségként elsősorban nem személyeket vagy jogi személyeket jelölünk meg; bár ezek közül is áldozatául esnek ádáz küzdelmeinknek. Nem test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem e világ gonosz szellemi hatalmasságai ellen – jegyzi meg Pál apostol. A világ hatalmasságai viszont részben bennünk, részben körülöttünk, másokban és mások között lakoznak. Őket kell szisztematikusan legyőznünk, és helyes hatalmi szerkezetekkel lecserélnünk, hogy a legyőzöttek helyébe ne jöjjön hét más gonosz.
Egyik ilyen legközelebb álló ellenség a saját jellemünk (és persze másoké, ha azok ránk negatív hatást gyakorolnak). Ezek a jellemvonások a következők: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosság, részegség, tobzódás, önimádás, pénzsóvárgás, kérkedés, kevélység, káromkodás, engedetlenség, háládatlanság, szeretetlenség, kérlelhetetlenség, rágalmazás, mértéktelenség, kegyetlenség, rosszaság, árulás, vakmerőség, felfuvalkodottság, gyönyörszeretés, istentagadás, látszatkegyesség, felszínesség, erőtelenség, és még sorolhatnám őket, míg a tinta ki nem fogy a szalagból. Ezeket a negatív tulajdonságokat a tükörbe tekintés segítségével elsősorban önmagunkban kell legyőznünk: vagyis önmagunkban kell megvívnunk a Nagy Harcot. Az összes többi ellenfelet csak ezután vehetjük sorra. De melyek azok a jellemvonások, amelyeket a fentiek helyére kell tennünk, hogy a győzelem ne csak ideig-óráig való legyen, hanem tartós? Ezek a szeretet, öröm béke, szívesség, jóság, hűség, (lojalitás, alázat), szelídség, önuralom, mértékletesség. Ha ezeket az erényeket tudatosan nem fejlesztjük ki magunkban, akkor harcunk a negatív hajlamok ellen hiábavaló lesz: csupán más jellegű és még erősebb romboló hajlamra oktatjuk magunkat. Ezekről a tulajdonságokról és azok kimunkálásának módjairól, lehetőségeiről és következményeiről az Oiolosselôte bővebben beszél.
Ha ezen a téren már jó előmenetelre tettünk szert, akkor foghatunk hozzá a többi ellenség felkutatásához és módszeres elnáspángolásához.
A körülöttünk lévő világot törvények és szabályok tartják össze mindaddig, míg erre szükség van. Tehát nem célszerű ezeket mindaddig felelőtlenül megtámadni, amíg valamely fejlődést mutató alternatívával nem vagyunk képesek pótolni azokat. Ellenkező esetben – akárcsak a jellemvonások pótlásának hiánya esetén – hét újabb és, még ostobább törvény lép a helyére. Csak óvatosan lehet azokat egyenként szisztematikusan átalakításra ösztönözni, vagy lehetőség esetén nyíltan megtámadni, s ésszerűbbel helyettesíteni. esetleg működésének hatályát már jól alkalmazható alapelvekre bízni.
A szokások helytelen következményeit is ki kell küszöbölni; főleg azokét, amelyek kifejezetten a paradicsomi fejlődés útjában állnak. Ezeknek leghatékonyabb módja az, ha az ellene felhasznált oktatási programot, annak a működését és hatását bemutató képzéssel párosítjuk. Így tudatosíthatjuk a szokások használóival, hogy azok elvetése nem sérti őket emberi vagy más identitásukban, sőt megerősíti számukra gyökerüket, és helyes célt helyez elébük.
Az előítélet olyan helytelen szemlélet, amikor egy számunkra ismeretlen dologról vagy félrevezetett, esetleg hiányos ismeretből fakadó értesülés birtokában meggyőződéssel hiszünk, vallunk valamit. Ez ellen úgy lehet felvenni a harcot, hogy az adott témáról elegendő és jól érthető ismeretanyaggal, s ha lehet, személyes megtapasztalás lehetőségének biztosításával látjuk el az előítélettel rendelkezőket. Így azok tudása az adott témával kapcsolatban úgy alakítható, hogy arról a valóságnak megfelelő képet nyerjenek, ahelyett, hogy előítéletből helytelen következtetéseket vonjanak le, vagy nem megalapozott döntést hozzanak.
Az előítélettel és a hagyománnyal szorosan összefügg egy ősi, meggyökeresedett gondolkodásmód, ideológia: a vallás. Nehéz dolgunk lesz vele. Minden vallás valamilyen részletet mutat be az Istenről, szellembirodalmáról, a teremtésről, az emberről, illetve ezek egymáshoz fűződő viszonyáról. Ezek olyan mélyen meggyökeresedtek, hogy mindegyik vallás képviselői azt gondolják magukról, hogy az övék az igazi vallás. Pedig az Istenről és munkájáról, alkotásairól felépíthető gondolatsort együttesen mutatják be számunkra. Ezt az elgondolást nevezzük a tükör összerakásának. Egyik se mondhatja magáról, hogy egyedül ő ismeri Istent, hisz csak egy kis töredékét tartják a kezükben az Ő kinyilatkoztatásainak és a megnyilvánulásának. Ezért aztán a mélyen gyökerező vallási hagyományok tele vannak önteltséggel és helytelen szemlélettel. Mindazonáltal mégis mindegyik tartalmazza azt a magot, amely felhasználható az Isten és teremtésműve teljességének megismeréséhez, összeillesztéséhez. Vagyis a vallások egyénileg már nem egységesek: együttesen, együttes ideológiai erővel képesek csak helyes és jól érthető, mindenki által értelmezhető képet összeállítani mindazokból a darabokból, melyeket az egyes töredékek és szilánkok képviselnek. Ez a helyes folyamata a vallások elleni harcnak; és nem a megszüntetésük.
Komoly, de jól kezelhető ellenségünk: a tudatlanság. Ezt területileg lebontva, szisztematikus oktatói hadjárattal szép lassan, de biztosan fel lehet számolni. Az Ősellenség azért alkalmazza ezt a módszert működésének kezdete óta, hogy így az ismeretlentől való félelmen keresztül korlátlan hatalomra tegyen szert fölöttünk, s kénye-kedve szerint rendelkezzék velünk, rabszolgasorba taszítva bennünket. Az általunk megszerzett tudást a lehető legszélesebb körben célszerű közkincsé, hozzáférhetővé tenni mindenki számára; illetve ezen túlmenően célirányos oktatóprogramot kell szervezni elsősorban a Virág-rendszer szereplői számára úgy, hogy annak előnyét, ismeretanyagát mások is hasznukra fordíthassák. Minél szélesebb körű és megalapozottabb a tudás, annál kevésbé lehet azt felhasználni rossz szándékkal ellenünk.
Ezzel összefüggő ideológiai ellenség a helytelen értelmezés. Ez két alapvető okból következhet be. Vagy kevés ismeret, foghíjas ismeret miatt; vagy tudatos félrevezetés, félremagyarázás okán. A Gonosz e kettőt elég hatékonyan képes ötvözni úgy, hogy a foghíjakat hazugságokkal tölti ki. Mivel az így szerzett hamis tudás – jóllehet, nehezen értelmezhető – meggyőződéssé válhat. A meg nem emészthető részekre azt mondják: higgy benne. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a hit alapja a pontos ismeret – és nem az érthetetlen dogmák. Amit nem értünk, abban nem is hihetünk. Nem keverendő össze a hit a hiedelemmel. Ennek megértése nagyban hozzásegíti a hinni kívánókat ahhoz, hogy helyesen építsék fel hitüket: ne hazugságokra és ne érthetetlen, felfoghatatlan paradoxonokra, és általánosításokra, hanem jól megalapozott és megértett ismeretre.
A fentiekkel rokon tendencia a rossz beidegződés. Ez abból fakad, hogy bizonyos ismereteket vagy cselekvéssort már korán – főleg gyermekkorban – helytelenül sajátítottunk el: de így szoktuk meg. Az ez ellen való kíméletlen küzdelem abból áll, hogy felismerjük (segítséggel) a helytelen beidegződés elemeit, kidolgozzuk a róla való leszokást – helyébe illesztve a megfelelőt –, sok-sok gyakorlás útján rátérünk a helyesre. Tesszük ezt mindaddig, míg a helyes elem válik beidegzetté. Ehhez igen jól hasznosíthatók az Agykontrol ide vonatkozó részei, módszerei.
Talán még az előbbihez kapcsolhatnám az e világi felfogást, mint helyreigazítandó, vagy egyenesen száműzendő ellenséget. A foghíjas tudás, hazugsággal beoltott ismeret, a hamisan értelmezett hit és a helytelen beidegződés egyvelegéből áll össze. Az ellene alkalmazandó harcmodort tehát ennek összetevői alakítják. Lassan lehet csak behatolni e tendencia mélyére, és ott gyökeres változtatásokat eredményezni. Kitartó, és megalkuvást nem tűrő, ám mégis igen rugalmas hozzáállás szükségeltetik mindehhez. Előfordulhat e küzdelem során a lövészárkokkal tarkított állóháború is. De ez is csak átmeneti lehet. Idővel ki kell jutni az árokrendszerből, s totális győzelmet kell fölötte aratni. Ez előfeltétele annak, hogy leendő paradicsomi építkezéseinket biztonságos lelkiismereti alapokra helyezzük.
Komoly romboló hatást gyakorol munkánkra, sőt ezt a romlott világot is lényegében a helytelen vágyak alakították ilyenre. Ezek a vágyak főleg olyan dolgok birtoklására terjed ki, melyet az illető még nem érdemelt ki, még nem adta tanújelét annak, hogy képes bölcsen uralkodni fölötte. Olyan dolgok (vagy személyek) fölött akar uralkodni, vagy tulajdonviszonyt gyakorolni, melynek vezetésére, birtoklására még nem készült fel, esetleg nem is fog soha. Ráadásul ezt a viszonyt kizárólag a saját önző kényelmére kívánja felhasználni. Ez a gondolkodás természetesen rombolja a teremtett Egészet, megosztja azt, aláássa annak biztonságát, fenyegeti annak létét, célját. A Virág-rendszer eredményeinek előmozdításával egyre-másra bizonyítani fogjuk e vágyak helytelen voltát, s akik ennek ellenére továbbra is ragaszkodni fognak hozzájuk, azok sorsa a megítéltetés. Tehát a helytelen vágyak elleni hosszú-hosszú stratégiai hadviselés nem merül ki az oktató-hadjáratban; hanem valójában szisztematikusan át- meg átjárja egész paradicsom-építési tevékenységünket. Így apránként valójában az egyének lelkiismeretének változtatásával fog szembetűnően változni a vágyuk is. Némelyeké helyes irányt vesz; míg másoké, sajnos egyre mélyebbre süllyed. Armageddon vág köztük majd rendet; és legvégül az Utolsó Ítélet.
Ha a fönt említett elemek elleni harcunk már jól előrehalad; akkor számíthatunk arra, hogy a legkülönfélébb betegségek leküzdése irányába is komoly lépéseket tehetünk. Armageddon után kutatásaink tárgyává tesszük a betegségek legyőzését, illetve azok okait helyükre tehetjük úgy a gondolkodásunkban, mint a biotikai rendben. Minden élő faj határozott célok sokaságával lett megteremtve, és ezek közül szinte mindegyik felhasználható volt arra, hogy valamilyen szinten betegséget okozzon. Gondolkodásunk kitisztítása után, és a gonoszság hajtóerejének háttérbe szorításával megnyílik az út ahhoz, hogy ezeket a teremtési okokat szisztematikusan felkutassuk, s így minden betegség eredetét visszaalakítsuk arra a szintre, arra a működési státuszra, ahol az épít, egyben tart, működtet, kapcsolatot tart: és nem árt.
Ennek a folyamatnak a végső célja és állomása az, hogy a betegségek leküzdésével magát a halált is legyőzzük. Mivel nem az anyagtól fogunk függni, ezért a testünk változásait tudatosan fogjuk megélni, s azok cseréjét így nem kell fájdalmas halálnak alávetnünk, hanem szabályozott módon mindenkor képesek leszünk az életünknek, munkánknak, helyénvaló vágyainknak megfelelő materiális testet kialakítani magunknak. A későbbiekben a halál már csak a lázadókat éri. Ők viszont végleg megszabadulnak emberi testüktől (minthogy levetették emberi mivoltukat), és vágyaiknak, jellemüknek, korábbi életeik következményeinek megfelelő állati, növényi, vagy más testet kapnak, melynek állapota nem tőlük függ, és nem is véges. Rajtuk áll, vagy bukik, hogy fölöttük való uralkodásunk során hogyan marad, vagy cserélődik a testük. Az ő számukra viszont ez sajnos mindig fájdalmas marad, de már nem fognak tudni róla: erre vágytak.
Stratégiai elemek, kritériumok
A harchoz szükséges kellékek úgy tevődnek össze, hogy azok az adott stratégiának, küzdelmi formának a leginkább megfeleljenek. Vegyük tehát sorra azokat a dolgokat, amelyek segítik végrehajtani a különféle szellemi vagy gazdasági, esetleg társadalmi változtatásokat eredményező harci cselekményeket.
Először is pontosan meg kell határozni azt, vagy azokat a célokat, melyeket az adott cselekmény folytán el kívánunk érni. Az összes többi elemet ennek rendeljük alá.
Ezután a rendelkezésünkre álló információt kiegészítjük a céllal kapcsolatban, s feldolgozzuk azokat. A feldolgozásnak azt kell megmutatnia, hogy hol, hogyan lehet megtámadni az adott problémát, s hogyan lehet azt kiküszöbölni.
Miután ezt már átlátjuk, megválaszthatjuk azt az eszközt, vagy stratégiai formát, amely segíthet bennünket célunk elérésében.
A kiválasztott stratégiának megfelelő tervet készítünk a probléma legyőzéséhez. Ehhez sorrendbe állítjuk az eszköztárunkat, s viszonylagos pontossággal felvázoljuk, hogy hogyan fogjuk végrehajtani az elgondolásainkat. Ebben a tervben kell szerepelnie annak, hogy hadüzenet útján fogjuk-e megvalósítani, vagy meglepetésszerűen. Megfogalmazzuk benne a hatékonysági tényezőket (létszám, erő, sebesség, lendület… stb.). Amennyiben biztosítani akarjuk a meglepetés erejét, vagy a terv titkosságát, úgy ennek a megvalósításáról is tervet kell készíteni. Előnyt élvezünk a tekintetben, hogy a negatív tulajdonságok, vagy a romboló életformák hordozói általában nem értik, vagy félreértik törekvéseinket; így ha a terveinkhez hozzá is jutnak: nem értvén azokat, nem tudnak hatékony ellenstratégiát kidolgozni ellenünk.
A hadműveletek folyamatos biztosítása érdekében szükségessé válik az utánpótlás megszervezése; illetve elhúzódó harc vagy ellenállás esetén az erősítés segítségül hívása. Ennek megszervezéséről is gondoskodni kell a tervben.
Ha egy konkrét hadműveletet végrehajtunk, még nem biztos, hogy célhoz értünk, vagy egyáltalán valóban képesek vagyunk elérni a tervekben lefektetett célt. S ha el is érjük, nem biztos, hogy meg is tarthatjuk. Ezért ezek lehetőségét is tervszerűen kell biztosítani megtartási vagy kilépési tervekkel. Illetve a cél elérése után meg kell határozni, hogy az adott működési területtel pontosan mi a szándékunk, s azt milyen jellegű hatalmi fölénnyel vagy módszerrel kívánjuk materializálni. Utóterveket kell készítenünk, hogy a győzelem az is maradhasson. El kell vágni az ellenséget attól a lehetőségtől, hogy ellentámadással visszaszerezze a megszerzett uralmi jogot; esetleg fejetlenségünket kihasználva szétzilálja azt, s haszontalanná tegye.
Miután mindezeket alaposan megterveztük, végrehajtjuk azt. A tervnek olyannak kell lennie, hogy rugalmasan követni tudja a terv megvalósítása során beálló változásokat, vagy az Ellenség esetleges hadmozdulatait, vagy felmerülő, előre pontosan nem látható megmozdulásokat.
A harc eszközkészlete
A fent vázolt harcokhoz a leghasznosabban felhasználható eszköz a szó. Ezt elsősorban az ideológiai harcokhoz tudjuk a leginkább felhasználni, de a gazdaság vagy a társadalmi szervezettség területén is hasznos lesz.
A szó használata a következő módon valósul meg. Egyik legszeretetteljesebb mód az, amikor az erős kapcsolatainkat fejlesztjük. Ide értendő a család, a barátok, és az erotikus-romantikus kapcsolat. E kapcsolatok körében tud a legteljesebb mértékben hatni a szó. Maga, az erotika is a kommunikáció legmagasabb szintű megnyilatkozása a férfi és a nő között. Ez persze csak akkor működik, ha az ezt tápláló egyéb érzések mind támogatják ennek a kibontakozását. A szerelmes pár már gondolati úton, kimondott szavak nélkül is képesek kapcsolatukat a legmagasabb szinten ápolni.
A negyedik szeretet-forma, az agapé kibontakozása az úgynevezett gyenge kapcsolatokat fejleszti. Az általunk megismert embereket igyekszünk úgy szeretni, mint magunkat, s ennek érdekében törekszünk rá, hogy szinte baráti vagy rokoni jellegű kapcsolatra lépjünk velük. Idővel barátaink már erős kapcsolataink részévé válnak. Ez a barátság az egyneműek közt baráti szeretet, míg ugyanez a különneműek közt gyöngéd szerelmi vonzódássá alakul. Természetesen nem materiális, hanem magasabb lelki síkon érvényesülő szerelemmé válik: akárcsak az egyneműek barátsága. (Nem paráznaság és nem homoszexualitás, hanem mély, lélekből fakadó baráti és erotikus vonzalom: lelki kapcsolat.)
A szó oktatási formában is felhasználható az egész épülő rendszeren belül – de azon kívül is. Ezeknek leggyakoribb formája az egyéni tanulmányozás, csoportos könyvtanulmányozás, heti ismeret-feldolgozás, szolgálati iskola, szolgálati összejövetel, nyilvános előadás, autodidakta képzés, könyv, füzet, folyóirat, újság, szórólapok, tanulmányok. Tanulmányainkról a rendszeren kívül is hatékony ismeretterjesztő kampányokat szervezünk. Ezeken akár házról házra való értesítés, telefonon, levélben, vagy világi irodalmi és médiakiadványokban és más csatornákon keresztül is tájékoztathatjuk környezetünket gondolkodásunkról és tevékenységünkről.
Harcaink másik eszköztára a gazdaság. Mint zárt rendszer, eleve gazdasági tevékenységre építjük ideológiánk kibontakoztatását. Így evidens, hogy ezzel mindjárt a gyakorlatban is be tudjuk mutatni azt, amit hirdetünk; és meglátszik annak következménye, hatása. Gazdasági tevékenységünkön belül harci eszközök szempontjából a következők számítanak fontosnak: az élelem, otthon, ruházat, pihenés-szórakozás és az egyéb materiális harceszközök előállítása. Ezen túlmenően nagy fontosságot tulajdonítunk még a környezetünk biotikai egyensúlya kiépítésének. E keretben végzünk kutatásokat, végzünk korrekciókat, levonjuk a konzekvenciákat; próbáknak vetjük alá elgondolásainkat; és végül sokszorozzuk azok eredményeit, és változatossá tesszük vele világunkat, életterünket.
Harcaink eszköztárának harmadik lába a társadalmi szervezettség végleges kialakítására való törekvés. Említettük már, hogy a társadalmat hatékonyan lehet felépíteni úgy, hogy a csoportosítását a tizenkettő hatványaira építjük. A szellemi rend kódszáma a hét, a társadalmié a tizenkettő, a gazdaságié pedig a tíz. Bár ez utóbbi alapvetően kétirányú: jó és rossz mutatkozik meg benne. A paradicsomi szerkezetben viszont a rossznak már nincs helye: így a lelki birodalom az ötös rendre épülhet. Hét meg öt, az tizenkettő. A szellemi és lelki birodalmak harmonikus együttműködésének eredménye a Rend, a szerkezeti Egység, a Társadalom. Ezért ez a tizenkettes szerkezetre épül. Természetesen az így felépülő egységekben tökéletes összhang kell, hogy uralkodjék a szellem, és a vágy-elemek megnyilvánulása – a lélek – közt. Ezért ezeket már csak a társadalmi egységeken belül kell az adott körülményeknek megfelelően összhangba rendezni, működtetni. Ezen egységeken belül lehet szükség ezek elemeinek átmeneti és változatos elkülönítésére: de minden esetben a tökéletes összhang sérthetetlenségével. Így társadalmilag ezeket koordinálni már nem szükséges: csupán a harmóniát kell folyamatosan biztosítani szervezeti szerkezetváltoztatások révén. A tizenkettes csoportok (melyeknek létszáma persze változhat, ám átlagosan a tizenkettes szint a legalkalmasabb azok áttekintésére) elnevezése a következő:
-- egyén,
-- család,
-- csoport,
-- gyülekezet,
-- település,
-- körzet,
-- kerület,
-- zóna,
-- kontinens,
-- bolygó,
-- csillagrendszer,
-- szektor.
Ahogy a számok egy-egy csoportban, úgy az elnevezések is változhatnak az idők folyamán attól függően, hogy valójában milyen lokális területet fednek le. De az egész rendszer számára érthetővé kell tenni a szerkezetet, hogy bárki el tudjon igazodni benne a munkája végzése vagy élete során.
